"Szerda este elindultunk férjemmel szokásos esti sétánkra. Néhány méter megtétele után olyan ájtatos pillantással nézett rám, hogy bennem az a gyanú támadt, hogy ez nem egy sima, andalgó esti poroszkálás lesz. Itt valami készül…És valóban. Életem párja, „hirtelen” ötlettől vezérelve nekem szegezte a kérdést: "Ugye van kedved becsöngetni a házakba, ha már úgyis arra megyünk?"
Minden vágyam ez volt!! Idegen emberekhez este becsöngetni, parolázni, KC-t kéregetni.
Az első sokk után hagytam magam meggyőzni, úgyis én maradtam volna alul az érvelésben.
Aztán beindult a gépezet. Az idős néni kedvesen mosolygott, szomorúan mondta, hogy csak 1 szelvény lesz, mert egyedül él. A középkorú úrral még egy rövid eszmecsere is lezajlott. A 18 éves nagylány büszkén mosolyogva ígérte nekünk céduláját. A családanya megfelezte a családi szelvényeket, mert 4-ből már kettőt elígért, de megígérte, hogy nekünk adja a maradékot.
Két helyen, finom mosollyal, de határozottan közölték, hogy nem szeretnék nekünk adni.
Ezek az elutasítások sem fájtak, mert olyan emberi megnyilvánulással tették mindezt, hogy egyikünk sem haragudott a másikra.
A másfél órás sétánk (2 utcában) eredménye 38 db, LMP-nek ígért KC lett.
Egész jó kis séta volt. Még a szomszédjaim nevét is megtudtam 11 év után…"

Vermesné Szentirmai Anita (X. kerület)