Először is az ott élők szempontjából kell megvizsgálni egy utcanévváltozást. Egy ilyen intézkedés rengeteg fölösleges ügyintézést, sorban állást kellemetlenséget és költséget eredményez az embereknek. Le kell cserélniük a lakcímkártyát, értesíteni az ismerősöket, és közműcégeket a címváltozásról, ha céget is bejegyeztek ide , új aláírási címpéldányra és címváltozás bejelentésre van szükség, ráadásul az ismerősök évekig nem találják meg az utcát GPS segítségével.
Ezek a problémák akkor is fennállnak ha a Pitypang utcát egy védett növényről Hóvirág utcára kereszteljük át. Emellett nehéz olyan nevet találni, amely mindenkinek tetszik. Ezért minden ilyen ügyben szükségesnek tartjuk a lakosság megkérdezését. Sajnos a törvényi szabályozás jelenleg nem teszi lehetővé, olyan népszavazások kiírását, ahol csak az érintettek szavazhatnak, ezért erre a problémára is ki kell találnunk valamilyen megoldást.

Az említett általános problémák mellett ez a javaslat további ellenérzést vált ki belőlem, hiszen a rendszerváltozás után már átkeresztelésre kerültek azok a közterületek, amelyek a kommunista diktatúra kiszolgálóinak nevét viselték. Nem véletlen, hogy az említett utcanevek megmaradhattak.

Elfogadhatatlan, hogy pusztán munkásmozgalmi, vagy baloldali kötödés miatt méltatlannak ítéljünk embereket, és a kommunista diktatúra kiszolgálóiként bélyegezzük meg azokat, akiket a szélsőjobboldali terror meggyőződésük, vagy származásuk miatt még 1945 előtt eltüntetett az élők sorából. A javaslat most ezeknek az embereknek az emlékét is el akarja törölni. Külön ízléstelennek tartom, hogy a holokauszt nemzetközi világnapjára időzítették a javaslat beterjesztését.
Természetesen nem támogatom a javaslatot.