Az önkormányzati tulajdonú, kéthetente megjelenő, ingyenes Óbuda újságot 73.000 példányban osztják szét a helyi lakosok között. Az, hogy eddig a Római-part tervezett átalakítása csak mínuszos hírként szerepelt ebben a lapban, nyilvánvalóan nem véletlen. Bús Balázs polgármester óvatoskodása teljesen megalapozott, ez a beruházás korántsem tűnik akkora sikertörténetnek, mint amiket ő szeret megosztani az óbudai polgárokkal.
A fővárosi közgyűlésben az óbudai polgármester által is megszavazott mobilgát felépítése több szempontból is aggályos. Jól mutatja ezt az a tény is, hogy minden ígéret ellenére a megvalósítása egyre csak késik. A világon egyedülállóan hosszúra tervezett védmű terveit aláírni ugyanis nem kis felelősségel jár. Egy esetleges gátszakadás nagyságrendekkel nagyobb kárt okozna, mint a mesterséges duzzasztás nélküli megemelkedett vízszint. De ha megfelelően látná el a funkcióját a mobilgát, felépítése akkor is olyan változásokat hozhat a térség ökoszisztémájában, amelyek eleve megkérdőjelezik ennek a beruházásnak a létjogosultságát. Komoly kockázat a terület teljes elmocsarasodása a föld alatti vizek elzárása miatt, és a part menti fák teljes kiirtása sem afelé mutat, hogy egy környezettudatos, 21. századi megoldás születne. A tízezrek által látogatott, legendás Római-part – minden ellenkező önkormányzati propaganda ellenére – megszűnne, és helyét egy mesterségesen kialakított betonfalanszter venné át.
De visszatérve írásom apropójához: adott ez a rendkívül kényes szituáció, aminek létrejöttében Bús Balázs, mint kerületünk polgármestere is felelős (láttuk hogyan szavazott a közgyűlésen). Adott egy sajtótermék, ami látványosan – mint macska a forró kását, vagy mint Bús Balázs a mobilgátat – kerüli ezt a témát. Eddig.
A lap 2016.15. számában megjelent egy kis írás “Életképek a Rómairól” címmel. Pár római-parti fotó mellett található a rövid, de szervilitásában kiemelkedő írás. Szó szerinti idézet jön:
“Most még kicsit rendezetlen: a sétaút néhol egyenetlen, poros, az idős fák már nehezen viselik az idő terhét”. Micsoda költői megfogalmazása ez 1500-2000 fa kivágásának! De van tovább: … “a környék bizony megújulásra vár”. Na ezt senki sem vitatja, lássuk mit vízionál a költő: “ A tervek már egy szebb arculatú, a modern kor igényeihez igazodó Római-partot tárnak elénk” Milyen tervek? Azok, amiket a nyár végére ígértek megismertetni a nagyközönséggel és egyébként se hírük se hamvuk? Azok a kezdetleges látványtervek, amik eddig elérhetőek voltak, semmképpen sem tükrözték, nem tükrözhették a beruházás megvalósulásának valódi képét. Majd ezzel a rövid, de jelentőségében annál sűrűbb mondattal ér véget a mű: “Nagy parkolóval, pormentes, egyenletes sétautakkal, éttermekkel, szórakozóhelyekkel, árvíz elleni védőgáttal”. Ezzel zárul a írás és csak úgy, a felsorolás végén, mintegy mellékesen, hanyagul odaszúrva, a “mobilgát” kifejezést kényesen kerülve próbálják meg elültetni az olvasóban a teremtő gondolatot: csak a part mentén felépülő mobilgát lehet a helyzetre a megoldás!
Innen is üzenjük Bús Balázsnak: ha komolyan veszi az itt élő választópolgárok véleményét, akkor ne próbáljon kibújni a felelősség alól, ne hárítsa a fővárosra a problémát, hanem az itteni emberek érdekeit figyelembe véve, kezdeményezzen kerületi konzultációt a civil szervezetek és független szakértők bevonásával.
Igaz, a kocka el van vetve, a döntés a gátról már megszületett, de az igazi előadás csak most fog kezdődni (lásd Ligetvédők) és a polgármesteren múlik, hogy milyen szerepet fog benne játszani.