Május 30-án az LMP III. kerületi területi szervezete újabb interaktív rendezvényre invitálta az érdeklődőket, ez a beszélgetés elsősorban a közoktatásról és a felsőoktatásról szólt Interaktív Fórumunk vendége Osztolykán Ágnes az LMP országgyűlési képviselője, az Országgyűlés Oktatási, Tudományos és Kutatási bizottságának alelnöke. A beszélgetést Vonnák Anikó, a III kerületi LMP-s tagja moderálta.

A képviselőnővel folytatott beszélgetés az oktatás tematikája köré összpontosult. Először egy LMP-s módosító beadvány sikere került szóba; közel áll az elfogadáshoz az a javaslat, mely a kötelezően három éves korban elkezdett óvodáztatást családi napközikben is engedné. A családiasabb, kevesebb gyermeklétszámmal működő családi napközik alternatívái lehetnének a jelenleg túlzsúfolt óvodáknak. Az LMP-s indítvány szakmai szempontokra hangsúlyt fektet: legalább egy óvópedagógust kellene alkalmazni az óvodás korú gyermekeket befogadó családi napközikben. Amennyiben elfogadja az Országgyűlés ezt a módosító beadványt az többek között azért is eredmény lenne, mert a jelenlegi kormány nagyon ritkán fogad el ellenzéki javaslatot.

A sikertörténet után az LMP köznevelés politikájának két hangsúlyos elemét ismertette Osztolykán Ágnes: az egyik a differenciálás, a másik az innováció problematikája.

A differenciálás fogalma az oktatásban azt jelenti, hogy nem feltétlenül ugyanazt kell tanítani minden tanulónak és nem feltétlenül ugyanúgy. A differenciált oktatás módszerének létjogosultságát az indokolja, hogy a tanulók nem egyformák sem pszichológiai értelemben, sem a meglévő tudás vonatkozásában. Ugyanaz a tudásanyag különböző mértékben sajátítható el a különböző tanulók számára. A differenciált oktatás segítené e különbségeket kiegyenlíteni.

A Lehet Más a Politika ezen kívül fontosnak tartja, hogy ne csak az elitnek legyen lehetősége az innovációra.

A párt oktatáspolitikájának összefoglalása után a kérdések következtek, amelyek a kötelező Pedagógus Karban lévő részvétet és az esélyegyenlőséget az oktatásban témaköröket érintették. A kérdezők kételyeiket fejezték ki, hogy a kötelező kari részvétel nyomására a megfélemlített pedagógusok nyugodt, stressz mentes környezetet tudnak teremteni a gyermekeknek, pedig anélkül nem lehet hatékony az oktatás. A burkolt szegregáció pedig tovább fokozza a társadalmi igazságtalanságokat, mélyíti a társadalmi különbségeket.

Válaszában Osztolykán Ágnes kritikáját fogalmazta meg a jelenlegi kormányzattal szemben; sok döntésük elhamarkodott, nem elég átgondolt. Az erőltetett centralizáció az oktatásban, az iskolák autonómiájának elvesztése kiszolgáltatottabbá teszi az iskolaigazgatókat, pedagógusokat, tanulókat; a tanítás szabadságának elvesztése az oktatás minőségének romlásához vezet.

Az érdeklődök választ kaptak kérdéseikre és mindannyian egyetértettünk, hogy mindannyiunk közös célja gyermekeinket elfogadóbb közegben neveltetni, használható tudást közvetíteni számukra, hiszen csak így lesz esélyük elindulni az életbe.

Köszönjük vendégünk és a közönség részvételét és ezúton is megragadjuk a lehetőséget, hogy felhívjuk figyelmüket, ha nyomon követik a blogunkat és/vagy facebook (https://www.facebook.com/LehetMasObudaEsBekasmegyer?ref=hl) oldalunkat, értesülhetnek következő rendezvényünkről.

Vonnák Anikó

LMP

Bús Balázs polgármesterrel beszélgettünk egy fogadóóra-szerű találkozás keretében a mobilgátról. Hát, elég hamar kiderült, hogy más állásponton vagyunk a gát megítélésében: mindketten hosszan soroltuk érveinket, hogy a parton kellene lennie vagy a Nánási úti gát is elég; hogy a kerítés vonalában elégséges védelmet nyújt-e; hogy mennyibe kerülnek a különböző megoldások; hol mennyi fát kellene kivágni.

Mindez tulajdonképpen azért volt érdekes, mert azt közben mindannyian leszögeztük, hogy nem vagyunk szakemberek a témában, bár én azt hozzátettem, hogy a család tapasztalt biológusait már kifaggattam a témáról és ők sem voltak mobilgát-pártiak, sőt.
Ez felveti azt a kérdést is, hogy miért nincs egy összefogott, komplex szakmai vélemény ez ügyben, egy olyan testülettől, aki garantáltan személyes érdekek nélkül képes véleményt formálni és javaslatot tenni a part rendezésére. (Na persze nem biztos, hogy ezt a gátépítésben érdekeltek minimálisan is figyelembe veszik.)
Eközben persze vannak Bús Balázsnak helytálló érvei is, a Római partot természetesen lehetne szebbé és használhatóbbá tenni, ezekre én végül annyit reagáltam, hogy bármilyen módosítást is szeretnénk eszközölni, nem leszünk okosabbak, mint a természet, nem tudjuk jobban megoldani a folyószabályozást, mint maga a Duna, és az érintetlen természetnek igenis van akár forintosítható értéke is.

A polgármester válasza erre a következő volt (nem szó szerint): a gazdasági fejlődést nem lehet megállítani, befektetésekre szükség van, még akkor is, ha ennek a természet itt-ott kárát látja.

Nos itt éreztem azt, hogy ez tényleg felesleges vita.

Ha valaki nem látja, nem érzi át, hogy az egész emberi élet a természettől függ, hogy a tiszta levegőt, az ivóvizet és az élelmet a növényektől, folyóktól, talajtól kapjuk, akkor azzal nem lehet vitatkozni.
Mit mondjunk azoknak, akik még nem értették meg, hogy a kenyér nem a boltban terem, hanem a búza hozzá a földből nő ki, és a palackos ásványvíz nem az égből pottyant ide már készen palackozva, hanem valahonnan azt is a föld alól nyerik ki, és nincs belőle korlátlan mennyiség?
A legtalálóbb megfogalmazás erre ez az ismert mondat: Ha kivágtátok az utolsó fát, kifogtátok az utolsó halat és megmérgeztétek az utolsó folyót, rá fogtok jönni, hogy a pénz nem ehető.

Ha valakinek mindez túl idealisztikus és úgy gondolja, ez néhány lökött zöld aktivista ügye, akkor az ő kedvükért forintosítsuk a dolgokat, ha már a gazdasági növekedés köré kell rendezni mindent:

Régen nem voltak árvizek. Egyrészt mert nem építkeztek ártérre, másrészt a sokkal több erdő és talaj szépen megtartotta a vizet. Aztán az ember úgy gondolta, majd ő okosabb lesz, átalakítja kénye-kedve szerint a tájat, és különben is ugyebár profitot kell termelni. Építkeztünk, erdőt irtottunk, lebetonoztuk a lebetonozhatót, aztán meglepődünk, hogy néha, jé, jön a víz oda, ahol lennie kellene. Erre gátakat építünk, ami nem két fillér.

Én nem értek hozzá, hogy ilyen alaposan utánaszámoljak, de ha valakinek van türelme ahhoz, hogy megtegye, akkor hajrá:
Pontosan mennyit költünk árvízi védekezésre? És mennyi idő alatt termelnek annyi profitot azok a vállalkozások és beruházások, amik miatt erre szükség van? Ha mondjuk elköltünk néhány km-nyi gátra 4 milliárd forintnyi állami pénzt, mennyi idő alatt adózzák le különböző vállalatok neki ezt az összeget? De nem csak a római part, számoljuk bele Szentendrét is: valamennyibe került a régi gát, aztán a lebontása aztán egy új építése. Vagy az árvízi károk helyrehozatala, a katasztrófavédelem...

Mennyibe is kerül mindez?!

Száraz Dorka

Május 16-án Schiffer András, az LMP társelnöke és országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője az óbudai Lucullus Vendéglőben találkozott a politika és az LMP iránt érdeklődőkkel. A rendezvényt a párt III. kerületi és I-II-XII. kerületi területi szervezetei valósították meg, a moderátor Kovács Dániel, a Budapest Választmány tagja és III. kerületi elnök volt. A fórum kifejezetten jó hangulatban telt el, konstruktív kérdésekkel és szimpatikus válaszokkal.

Schiffer András az egyik legnépszerűbb magyar politikus, és ez érződött az interaktív beszélgetés hangulatán is, az ottlévők szabadon tettek fel kérdéseket az LMP koncepciójáról, jövőképéről, terveiről, stb..., és ezekre egytől egyig pontos és világos válaszokat kaptak. A majdnem két órás találkozó végeztével mindenki kellemes érzésekkel távozott.

Az LMP társelnöke először néhány mondatban vázolta az aktuális politikai helyzetet, utalva arra, hogy mióta az Együtt 2014 vezetésével minden fórumon a „demokratikus baloldal” összefogására buzdítanak az ún. „véleményformálók”, azóta a közvéleménykutatók adatai szerint csökkent a kormányváltás esélye. Az LMP alternatívát kíván nyújtani azoknak, akiknek elegük van az Orbán-kormány ténykedéséből, de közben nem kívánják visszahozni az ország vezetésébe a korábban már leszerepelt politikai erőket.

A résztvevők - közel 30 fő - kérdéseikkel folyton visszakanyarodtak ahhoz a kérdéshez, hogy hogyan akar az LMP kilépni az emberek elé, hogyan akarják a párt poltikusai megismertetni az emberekkel az LMP programját? Schiffer András válaszaiban megemlítette, hogy kisebb sikereket értek el a közelmúltban, mint pl. a kötelező óvodáztatás családi napköziben való teljesítésének a lehetősége, vagy a korrupció elleni küzdelemben való kisebb csaták megnyerése, és bár mérhető volt a vérveszteség a pártból való kilépések után, most már egyfelé tart a párt, és az egységes akarat szárnyakat ad az LMP tagjainak.

A kérdezők nagyrészt azt a fajta elégedetlenséget közvetítették Schiffer András felé, amit ők maguk éreznek az ismerőseik, barátaik körében, ami egy változást sürgetne a napi politikai életben, és ami Orbán Viktor leváltása utáni időszak megtervezéséről is szól. A politikus és a kérdezők megegyeztek abban, hogy egy érzelem-telített kommunikációval lehet megnyerni az emberek szimpátiáját, ami ugyanakkor nem a régi, elavult, kétosztatú politizálást jelenti.

A kormány elleni fellépés lehetőségeivel kapcsolatban Schiffer András megemlítette azt a fontos tényt, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta egyetlen, az állampolgárokat érzékenyen érintő ügyben sem volt nagyméretű tüntetés, a magyarok nem vonultak az utcára egyetlen húsbavágó intézkedés ellen sem az elmúlt huszonvalahány évben. Elmondta, hogy egy politikai párt nem szervezhet tüntetéseket, annak csak akkor van értelme, ha alulról szerveződik, az elégedetlen polgárok által.

A beszélgetés végén a résztvevők úgy érezhették, bepillantást kaptak az LMP politizálási stílusába és a programjába, amellett pedig felvillant a továbbra is kétosztatú politikai erőtér meghaladásának lehetősége, egy ökopolitikai, harmadik utat képviselő párt, az LMP által. Láthatóan nemcsak a kérdezők, de Schiffer András is jól érezte magát a lakossági fórumon, ami ismét egy kis lépést jelentett az LMP és az emberek közti dialógus folytatásában.

Jósvai Szilvia
LMP

Az III. kerületi Kerék Vendéglőben Szél Bernadett, az LMP társelnöke és országgyűlési képviselője, valamint Csiba Katalin az LMP Országos Választmányának tagja voltak a vendégeink egy kötetlen hangulatú beszélgetésre, amihez hamisíthatatlan óbudai hangulatot biztosított a vendéglő kerthelyisége, az asztalokon zöld-fehér kockás abroszok, növények  "zöld" érzetet keltettek a résztvevőkben.

A rendezvényt Száraz Dorka, harmadik kerületi választmányi tag moderálta, a rendezvényen az érdeklődők mellett jelen volt Kovács Dániel, az LMP kerületi elnöke, a teljes választmány, Burján Ferenc, Gál József, Szabó Zsolt (és a már említett Száraz Dorka).  

Szél Bernadett azzal nyitotta a fórumot, hogy miért nehéz nőként  helytállni a politikai élet férfiak által uralta világában, mik azok a kompetenciák, amikben a "gyengébb" nem az erősebb, mesélt a politika világában jelenlévő mindennapos küzdelmekről.

Több, a női léttel kapcsolatos téma felmerült a beszélgetés során: aktualitásként a képviselőnő beterjesztése az anonim szülésről, ez arról szól, hogy az állapotos nő joga legyen az, hogy már a terhes gondozás során is névtelen maradhasson. Ezt még sajnos nem sikerült az Országgyűléssel elfogadtatnia, de küzdeni kell, nem szabad feladni.

Csiba Katalin női kvótáról beszélt, miért van szükség egyáltalán erre? Miért van kevés politikusnő? A női szerepvállalásának nehézségére, közéleti részvételük alacsony voltára hívta fel a figyelmet, sok nő alkalmas lenne e szerepkörökre is, ha rendelkeznének egészséges szakmai önbizalommal.

A beszélgetés közben ránk esteledett, az idő hűvösebbre fordult, ez jelezte, hogy ideje hazaindulni; bármennyire is izgalmas témákat pendítettünk meg, pár óra nem elég, hogy e szétágazó problémakör minden ágát kibogozzuk, de minden egy kis lépéssel kezdődik. Köszönjük a vendégek és a közönség részvételét.

Vonnák Anikó

III. kerületi LMP

Budapest III. kerületi Önkormányzata és a kerület Lengyel Nemzetiségi Önkormányzata szombaton koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott a Katyni Áldozatok Emléknapja alkalmából a Katinyi mártírok parkjában.

A megemlékezésen a Lehet Más a Politika nevében Ertsey Katalin, az LMP parlamenti képviselőcsoportjának tagja, Meszerics Tamás, a párt Országos Választmányának tagja, valamint Kovács Dániel, az LMP III. kerületi koordinátora vett részt, s helyezett el koszorút.   

A katyni tömeggyilkosságot 1940-ben követték el az akkori Szovjetunió területén raboskodó elsősorban lengyel tisztek és főtisztek ellen. Sztálin parancsára közel 22 ezer embert végeztek ki. A lengyel parlament 2007-es döntése alapján április 13-a a Katyni Bűntény Áldozatainak Emléknapja lett.

Az emlékezés szomorú, de méltóságteljes pillanata – erre a szónokok is utaltak – alkalmas arra, hogy végiggondoljuk: miért és hogyan történhetett meg egy ilyen tragikus esemény, egyben figyelmeztet minket: mivel a „rövid 20. századnak” nemcsak a tudományos eredményei, vitathatatlan sikerei, hanem sötét árnyai is velünk élnek, tennünk kell azért, hogy hasonló események ne ismétlődhessenek meg a jövőben.

Kovács Dániel - Vonnák Anikó

Lehet Más a Politika